Isaac Asimov Foundation-regénytrilógiája sokáig úgy éltek a filmes köztudatban, mint amit nem lehet vászonra vinni. A regények több ezer évet ölelnek fel, nincs egyetlen főszereplőjük, és a konfliktusok jelentős része diplomáciai vitákban, kereskedelmi blokádokban és párbeszédekben mélyül el – nem látványos csatajelenetekben. A könyvek szerkezete évszázadokat ugrál, így a hagyományos filmes dramaturgia számára szinte felfoghatatlanul széteső anyagot kínál. Mégis: az Apple TV+ Foundation című sorozata végül megvalósította a televíziós adaptációt, amelyet David S. Goyer és Josh Friedman készített.
A megvalósulás előtt több komoly kísérlet is elhalt. A New Line Cinema filmadaptációt tervezett a trilógiából, de a projekt nem valósult meg. Később a HBO és a Skydance Media is próbálkozott televíziós adaptációval, ám ezek a próbálkozások sem jutottak túl a korai szakaszon. A HBO-s változat írásában Jonathan Nolan is részt vett volna – jelezve, hogy a projekt komoly szándékkal indult, mégis falakba ütközött.
A sorozat első évada végül kreatív módon kezelte az időugrások problémáját: lehetővé tette többgenerációs konfliktusok ábrázolását és visszatérő karakterek több történetszálon való megjelenését. Ez a döntés egyszerre oldotta fel a regények széteső időkezelését és teremtett folytonosságot a néző számára. A Galaktikus Birodalom hanyatlását pedig egy orbitális űrlift pusztulásának jelenetével érzékeltette a sorozat – olyan vizuális megoldással, amely a könyvek párbeszédközpontú világától távolabb esik, de a képernyőn azonnal érthetővé teszi a birodalmi hanyatlás léptékét.
A karakterek terén is jelentős változtatások történtek: Salvor Hardin, Gaal Dornick és Eto Demerzel karaktere női, illetve nem bináris szereplővé vált. Ezek a döntések a regényekhez képest eltérő hangsúlyokat hoztak, és a forrás szerint néhány purista kritikus úgy véli, az Apple TV-s Foundation túl messze került az eredeti művektől. Ugyanakkor a forrás azt is megjegyzi: egy szó szerinti adaptáció nézhetetlen lett volna – vagyis az eltávolodás részben az adaptálhatóság ára.
A Foundation esete azért is tanulságos, mert az Apple TV+ következő nagy könyvadaptációja, William Gibson Neuromancer című regényének televíziós sorozata éppen hasonló kihívásokkal néz szembe. Gibson regényének adaptációja évtizedekig nehézségekbe ütközött, és sokan a mai napig „nem filmesíthetőnek” tartják sűrű prózája és rétegzett témái miatt. Az Apple TV+ most mégis sorozat formájában készíti el – vagyis a Foundation után egy újabb, hosszú ideig adaptálhatatlannak tartott sci-fi alapanyagot próbál képernyőre vinni.
Hogy a Foundation receptje – az időugrások kreatív kezelése, a karakterek átformálása és a vizuális látvány hangsúlyosabbá tétele – mennyire működik majd a Neuromancernél, az persze még nyitott kérdés. A két mű szerkezete és témái eltérőek, és a Gibson-adaptáció sikeressége nem következik automatikusan Asimov sorozatából. Az viszont biztos, hogy az Apple TV+ már bizonyította: a korábban lehetetlennek tűnő sci-fi alapanyagok is utat találhatnak a képernyőre, ha az adaptáció hajlandó szerkezetileg is újragondolni a forrást.
