Képzeljük el London egyik legforgalmasabb hídját, a Westminster Bridge-et. Nincsenek turisták, autók, buszok, és még egyetlen siető gyalogos sem látszik. A távolban ott áll a parlament épülete, a híd közepén pedig egy fiatal férfi sétál kórházi ruhában, kezében műanyag szatyorral.

Danny Boyle 28 nappal később című filmjének ez az egyik legismertebb jelenete. Cillian Murphy alakítja Jimet, aki hosszú kóma után ébred fel, és fogalma sincs arról, hogy távollétében mi történt a világgal. Egy rendkívül fertőző, agressziót kiváltó vírus pusztította el a megszokott életet. London pedig olyan lett, mintha mindenki egyszerre hagyta volna el.

A jelenet forgatása jóval kevésbé volt békés, mint amilyennek a vásznon látszik.

A stáb hajnali három-négy óra körül kezdett dolgozni, még mielőtt a város igazán felébredt volna. A rendőrség és az önkéntesek rövid időre megállították a forgalmat, a filmesek pedig több digitális kamerával egyszerre rögzítették a felvételeket. Danny Boyle visszaemlékezése szerint egyes lezárások mindössze 90 másodpercig vagy két percig tartottak.

A kép szélén kívül közben türelmetlen autósok dudáltak, és az éjszakából hazafelé tartó járókelők is felbukkantak. Cillian Murphy egy korabeli interjúban elmesélte, hogy a forgatócsoportnak folyamatosan igyekeznie kellett távol tartani az embereket a kamerák látóterétől.

A film különös, kissé szemcsés látványvilága sem véletlen. Anthony Dod Mantle operatőr a korszak hagyományos mozifilmes kamerái helyett nagyrészt Canon XL1 digitális videokamerákkal dolgozott. Ezeket sokkal gyorsabban lehetett mozgatni és beállítani, ami a néhány perces útlezárásoknál komoly előnyt jelentett. A nyers, szinte dokumentumfilmes képek pedig tökéletesen illettek a történethez.

A szörnyeknél is félelmetesebb az üresség

Alex Garland forgatókönyve nem a hagyományos, lassan vánszorgó zombikra épült. A fertőzöttek gyorsak, kiszámíthatatlanok és rettenetesen erőszakosak. Mégis, a film talán legerősebb pillanataiban egyetlen támadót sem látunk. Csak az elhagyott utcákat, a szétszóródott újságokat és az eltűnt emberek nyomait.

A 28 nappal később jelentős szerepet játszott abban, hogy a kétezres évek horrorfilmjeiben újra népszerűvé váltak a gyorsan mozgó, vírussal fertőzött rémalakok. A 2007-es 28 héttel később után a történet 2025-ben a 28 évvel később című filmmel folytatódott.

Az eredeti alkotás erejéből azonban semmit sem veszített az idő. Talán azért sem, mert Danny Boyle rájött valamire: nem feltétlenül az a legijesztőbb, amikor meglátjuk a szörnyet.

Hanem amikor kilépünk az utcára, és már senki nincs ott.