A horrorfilmekben általában akkor kezdünk félni, amikor lemegy a nap. Ari Aster ezt éppen fordítva gondolta. A Fehér éjszakák legnyugtalanítóbb jelenetei ragyogó világosságban játszódnak, a szereplők pedig hiába néznek körül, nincs hová elbújniuk. A történet középpontjában Dani áll, akit Florence Pugh alakít. A fiatal nő súlyos családi tragédia után barátjával és annak ismerőseivel Svédországba utazik, hogy részt vegyenek egy különleges nyárközépi ünnepségen. A vendéglátók kedvesek, mindenki mosolyog, az asztalokon virágok sorakoznak. Csak éppen a helyi szokások válnak egyre bizarrabbá.

A legérdekesebb, hogy ehhez a skandináv rémálomhoz a stábnak nem kellett Svédországban forgatnia.

A film nagy részét Magyarországon készítették, Hårga faluját pedig Budapest közelében, egy mezőn építették fel. Henrik Svensson látványtervező csapatával nem egyszerűen néhány faházat állított fel: egy egész közösség világát kellett megteremtenie, saját jelképekkel, falfestményekkel és szertartási helyszínekkel. A díszletek felépítése hónapok előkészítését igényelte.

A magyar szakemberek a látványvilág és a vizuális effektek megvalósításában is részt vettek. Takács Gergely például a forgatási trükkök előkészítésén és az utómunkán dolgozott.

Aster filmje azért különösen kellemetlen élmény, mert nem siet. Hosszasan figyeljük a táncokat, a közös étkezéseket és az ünnepi szertartásokat, miközben egyre biztosabbá válik, hogy valami nagyon nincs rendben. Florence Pugh alakítása pedig lassan egy sokkal személyesebb történetet is kibont: egy gyászoló fiatal nőét, aki kétségbeesetten szeretne valahová tartozni. A Fehér éjszakákban a legszebb nyári táj is képes fenyegetővé válni. És talán éppen ez benne a legfurcsább: miközben a szereplők egy távoli svéd faluban élik át a rémálmot, a háttérben valójában a Budapest környéki tájat látjuk.