A bohóc, akivel senki sem szeretne találkozni

Van valami egészen igazságtalan abban, hogy a bohócoknak elvileg szórakoztatniuk kellene bennünket. Színes ruhát viselnek, hatalmas cipőben járnak, és folyton mosolyognak. Csakhogy a festett mosoly alatt bármi rejtőzhet, és pontosan ezt használják ki a horrorfilmek rendezői évtizedek óta.

Victor Salva Halálosztó bohócok című filmje nem bonyolítja túl az alaphelyzetet. Három testvér, Casey, Geoffrey és Randy egyedül marad otthon Halloween közeledtével. A legfiatalabb fiú, Casey retteg a bohócoktól, idősebb testvérei pedig nem mindig veszik komolyan a félelmét.

Aztán egy cirkuszi látogatás után bekövetkezik az, amitől Casey a legjobban tart.

Három veszélyes szökevény meggyilkolja a cirkusz bohócait, magukra ölti a jelmezüket, és elindul új áldozatokat keresni. Amikor a fiúk otthona kerül a célkeresztjükbe, a korábban biztonságos ház pillanatok alatt csapdává válik.

A történet nem különösebben eredeti. Éppen ezért érdekes, hogy a film legjobban működő pillanataiban nem is az számít, mi fog történni, hanem az, hogy mikor.

Egy ablak mögött feltűnő arc, egy nesz a ház másik végéből, egy túl sokáig üresen maradó folyosó. A Halálosztó bohócok legjobb jelenetei a gyerekkori kiszolgáltatottság érzését próbálják visszahozni.

Sam Rockwell még a nagy hollywoodi sikerek előtt

A film egyik legérdekesebb szereplője mai szemmel Sam Rockwell, aki Randyt, az egyik idősebb testvért alakította. Ekkor még messze voltak azok a szerepek, amelyek később Hollywood egyik legkarakteresebb színészévé tették.

Rockwell a Három óriásplakát Ebbing határában című filmért 2018-ban Oscar-díjat nyert, a Holdban pedig szinte egymaga képes volt fenntartani egy egész sci-fi dráma feszültségét. A Halálosztó bohócok forgatásakor azonban még pályakezdő volt, és ez jelentette az első egész estés filmszerepét.

Egy 2026-os GQ-videóinterjúban vissza is emlékezett erre az időszakra. Elmondása szerint a forgatás Francis Ford Coppola házában is zajlott, ő pedig akkoriban még alig tudott valamit a filmes színészetről. A munkát fontos korai tapasztalatként idézte fel.

Coppola részvétele egyébként különös fordulatot ad a film történetének. A Keresztapa és az Apokalipszis most rendezője támogatta a produkciót, amely egy kezdő filmes számára komoly lehetőséget jelentett.

Kicsit olyan ez, mintha valaki a filmművészet egyik legnagyobb alakjának segítségével először egy bohócruhás gyilkosokkal teli házba lépne be Hollywood kapuján.

Rockwellnek mindenesetre sikerült kijutnia onnan. A karrierje később egészen más irányba indult.

A kis költségvetés néha a horror előnyére válik

A Halálosztó bohócok nem a látványos speciális effektusokra épít. Nincsenek hatalmas díszletei, természetfeletti lényei vagy különösebben bonyolult történetvezetése.

A film lényegében három gyerek menekülésének és bujkálásának története, amelyben a rendező a bohócfigurák fenyegető megjelenését használja fel a feszültség fenntartására.

Mai szemmel akadnak benne ügyetlen megoldások. Egyes jelenetek túlságosan hosszúra nyúlnak, a szereplők időnként olyan döntéseket hoznak, amelyek láttán az ember legszívesebben tanácsokat kiabálna a képernyőnek. Persze ettől a horrorrajongók többsége valószínűleg már eddig sem riadt vissza.

A film mégis érdekes példája annak a nyolcvanas évekbeli amerikai független horrornak, amely kevés szereplőből, ismerős helyszínekből és egyszerű fenyegetésből próbált működő rémálmot építeni.

Ráadásul a bohócokkal van egy komoly előnye: nem kell megmagyarázni, miért hátborzongatóak. Elég, ha az egyikük megáll az ablak előtt, és mozdulatlanul néz befelé.

A forgatáson történt bűncselekmény, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni

A Halálosztó bohócok történetének van egy olyan része, amely jóval túlmutat a filmvásznon látott borzalmakon.

Victor Salvát 1988-ban elítélték, mert a produkció készítésének időszakában szexuálisan bántalmazta a film akkor 12 éves főszereplőjét, Nathan Forrest Winterst. A rendező bűnösnek vallotta magát, három év börtönbüntetést kapott, amelyből körülbelül 15 hónapot töltött le.

Az ügy nem utólag keletkezett internetes pletyka. A Los Angeles Times már 1995-ben részletesen beszámolt róla, amikor Salva újabb filmje, a Powder – Hófehérke bemutatása ismét a nyilvánosság elé hozta a korábbi elítélését.

Winters akkor nyilvánosan tiltakozott a rendező további hollywoodi foglalkoztatása ellen.

Salva később a Jeepers Creepers – Ahol a félelem lakik című horrorral ért el jelentős szakmai és kereskedelmi sikert, múltja azonban továbbra is vitákat váltott ki.

Ezért a Halálosztó bohócok ma nem egyszerűen egy kevéssé ismert, régi horrorfilm. Egy olyan produkció is, amelynek elkészítéséhez súlyos gyermekbántalmazás kapcsolódik.

A filmről lehet filmtörténeti szempontból beszélni, de ezt a tényt nem lehet leválasztani róla.

Érdemes ma elővenni a Halálosztó bohócokat?

Ha kizárólag a horrorfilmes megoldásokat nézzük, a Halálosztó bohócok nem tartozik a műfaj legfontosabb alkotásai közé. Nem forradalmasította a slashert, nem teremtett olyan legendás gonosztevőt, mint Freddy Krueger, és a bohócoktól való félelmet sem dolgozta fel olyan emlékezetesen, mint Stephen King történetei.

Van viszont egy sajátos, régimódi atmoszférája. Egy olyan korszakból érkezett, amikor a gyerekek még nem tudtak mobiltelefonnal segítséget hívni, a külvilágtól elszigetelt ház pedig önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy egy horrorfilm működjön.

Filmtörténeti érdekességként Sam Rockwell pályakezdése, Coppola részvétele és a független filmes megvalósítás miatt is figyelemre méltó.

A valódi történetének ismeretében azonban az ember egészen más érzésekkel nézi.

Halloweenkor sokan azért választanak horrorfilmet, hogy néhány órára biztonságos távolságból találkozzanak a félelemmel. A Halálosztó bohócok arra is emlékeztet, hogy a filmek mögötti valóság néha sokkal nyugtalanítóbb lehet, mint bármi, amit a kamera elé állítanak.