Képzeljük el, hogy egy este előkerül egy régi videokazetta. Nincs rajta címke, nem tudni, ki vette fel, és azt sem, mit tartalmaz. Betesszük a lejátszóba. A képernyőn furcsa, egymáshoz látszólag nem kapcsolódó jelenetek követik egymást. Egy kút, egy létra, egy magányos fa. Aztán vége a felvételnek.

Megszólal a telefon.

A vonal túlsó végéről mindössze annyi derül ki, hogy hét napunk maradt hátra.
Ez volt az alapötlete annak a történetnek, amely az ezredforduló környékén új irányt adott a horrorfilmeknek. A kör nem egyszerűen egy bosszúálló szellem története, hanem egy olyan rémálomé, amelyet a néző saját maga indít el. Elég hozzá egyetlen gombnyomás a videomagnón.

A történet Japánban született, Hollywood pedig néhány évvel később világszerte ismertté tette.

Egy japán történet, amely meghódította a világot

Kóji Szuzuki 1991-ben megjelent Ring című regényéből Hideo Nakata rendezett filmet 1998-ban. A Ringu főszereplője Reiko, a Nanako Matsushima által alakított újságíró, aki különös halálesetek után kezd nyomozni egy állítólag elátkozott videokazetta ügyében.
Az áldozatok közös vonása, hogy valamennyien látták a rejtélyes felvételt, és pontosan hét nappal később meghaltak.
Nakata filmje nem a látványos öldöklésre épített. Hosszú csendekkel, hétköznapi helyszínekkel és fokozatosan növekvő bizonytalansággal dolgozott. A szereplők ugyanabban a világban mozogtak, amelyben a nézők is éltek. Volt otthon televíziójuk, telefonjuk és videomagnójuk.

Csakhogy ezek a megszokott tárgyak egyszeriben fenyegetővé váltak.

A történet hátterében egy Sadako nevű lány áll, akinek hosszú, arcába hulló fekete haja és természetellenes mozgása később a japán horror egyik legismertebb képi motívumává vált. A Ringu sikere hozzájárult a japán horror nemzetközi áttöréséhez. A műfaj megmutatta, hogy a rettegésnek nem feltétlenül kell hangosnak lennie. Néha egy mozdulatlan alak a szoba sarkában sokkal nyugtalanítóbb, mint egy egész szörnyhadsereg.

Hollywoodban egy rossz minőségű VHS-kazettával kezdődött minden

A történet egyik legjobb kulisszatitka, hogy az amerikai feldolgozás rendezője, Gore Verbinski maga is videokazettán találkozott először a japán eredetivel.

Ráadásul nem is akármilyenen.

Verbinski a film produkciós jegyzeteiben arról mesélt, hogy egy rendkívül rossz minőségű, sokszorosított VHS-felvételen látta a Ringut. A kép annyira leromlott, hogy ez még különösebbé tette számára az élményt.
Egy videokazettáról szóló horrorfilmet nézett egy kopott, rossz minőségű videokazettán.

A DreamWorks vezetői szintén VHS-en ismerkedtek meg Nakata alkotásával, és hamar felismerték, milyen erős történetet lehet belőle amerikai közönség számára készíteni. A 2002-ben bemutatott A kör (The Ring) főszerepét Naomi Watts kapta, aki Rachel Keller újságírót alakította. Rachel unokahúga halála után kezd nyomozni a titokzatos felvétel után, de a kíváncsisága hamarosan saját és kisfia életét is veszélybe sodorja.
A történet japán kísértete, Sadako az amerikai változatban Samara néven jelent meg. A szerepet a fiatal Daveigh Chase alakította.
Verbinski megőrizte az eredeti film legfontosabb ötletét, de saját képi világot épített köré. Az amerikai A kör hideg, szürkés-zöldes árnyalatai, állandó esője és nyomasztó tájai szinte azt az érzést keltik, mintha ebben a világban soha nem sütne ki a nap.

A forgatáson még a fákkal is meggyűlt a stáb baja

Az amerikai változat egyik különleges képi eleme a videofelvételen látható vörös lombú fa.

A produkció látványtervezője, Tom Duffield szerint a fa fontos motívum volt, amely összekapcsolta a történet különböző részleteit. Nem egy természetes fát választottak: acélcsövekből, gipszből és festett selyemlevelekből építették meg.

A forgatáson azonban váratlan problémát okozott.

A washingtoni helyszínen az erős széllökések többször is feldöntötték a szerkezetet. Amikor később Los Angelesben próbálták felállítani, ott is szokatlanul erős szél támadt, és ismét felborult.
Természetesen nincs ebben semmi természetfeletti. Egy nagy méretű filmes díszletet könnyen veszélyeztethetnek az időjárási körülmények.
Mégis van némi hátborzongató irónia abban, hogy éppen egy elátkozott felvételhez készített fa okozott ennyi fejtörést az alkotóknak.
A film képi világát egyébként tudatosan tervezték meg. Bojan Bazelli operatőr és Verbinski a világítással is azt igyekeztek elérni, hogy a jelenetek kissé valószerűtlennek hassanak. A tompa fények és a kevés határozott árnyék olyan világot teremtettek, amely egyszerre ismerős és idegen.

Amikor a televízió már nem választotta el a valóságot a rémálomtól

A kör leghíresebb jelenete természetesen az, amikor a hosszú fekete hajú lány előmászik a televízióból. Ma már annyiszor idézték, parodizálták és utánozták ezt a pillanatot, hogy könnyű elfelejteni, milyen erős ötlet áll mögötte. A televízió addig egy biztonságos határt jelentett. Bármi történhetett a képernyőn, a néző tudta, hogy ő kívül van a történeten. A kör ezt a határt törölte el. A képernyő többé nem ablak volt egy másik világra, hanem ajtó, amelyen valami átjöhet. A film ráadásul ügyesen használta ki a videokazetták korszakának sajátosságait. Egy VHS-felvételnek kézz