1979-ben a moziban ülők még egészen másképp képzelték el a világűrt. A Csillagok háborúja látványos csatái, különleges bolygói és fantasztikus kalandjai után a science fiction sokak számára a felfedezés és a hősiesség műfaját jelentette.

Aztán megérkezett Ridley Scott.

A nyolcadik utas: a Halál nem akarta elhitetni velünk, hogy az űrutazás feltétlenül izgalmas és felemelő kaland. Ehelyett megmutatott egy sötét, koszos, ipari űrhajót, amelynek legénysége elsősorban dolgozni szeretne, megkapni a fizetését, majd hazamenni.

Csakhogy valami közbejön.

Valami, aminek nem lett volna szabad feljutnia a fedélzetre.

Hét ember és egy nem kívánt utas

A Nostromo kereskedelmi űrhajó legénysége hazafelé tart, amikor egy ismeretlen bolygóról érkező jelzés miatt megszakítják útjukat.

A kapitány és társai leszállnak, hogy megvizsgálják az üzenet forrását. Egy elhagyatott idegen űrhajóra bukkannak, amelynek belsejében olyan dolgokat találnak, amelyekre semmilyen földi tapasztalat nem készíthette fel őket.

Az egyik legénységi tagot, Kane-t (John Hurt) különös élőlény támadja meg. Társai visszaviszik a Nostromóra, és megpróbálnak segíteni rajta.

Ezzel azonban már el is követték azt a hibát, amely később mindannyiuk életét veszélybe sodorja.

Ridley Scott rendkívül tudatosan építi fel a történetet. Nem siet a szörny bemutatásával, és nem ad azonnal magyarázatot arra, mivel állnak szemben a szereplők.

A film első részében szinte többet tudunk meg az űrhajó működéséről, a legénység belső viszonyairól és a munkakörülményeikről, mint magáról a fenyegetésről.

Ez később döntő jelentőségű lesz.

Mert amikor elszabadul a pokol, nem szuperhősök próbálnak életben maradni, hanem hét teljesen hétköznapi ember.

A jelenet, amelyre a színészek sem voltak felkészülve

A filmtörténet egyik leghíresebb horrorjelenete egy látszólag békés étkezéssel kezdődik.

A legénység tagjai az asztal körül ülnek, beszélgetnek, amikor Kane hirtelen rosszul lesz. A fájdalomtól vonagló férfit társai próbálják lefogni, aztán valami egészen elképesztő történik.

Egy idegen lény tör elő a mellkasából.

A jelenet 1979-ben sokkolta a közönséget, de a forgatás története legalább ilyen érdekes.

A közismert legenda szerint a színészek egyáltalán nem tudták, mi fog történni. Ez azonban nem teljesen igaz.

A forgatókönyvben szerepelt, hogy egy lény fog előtörni Kane testéből. A szereplők tehát ismerték a jelenet alapját, de azt már nem tudták pontosan, milyen látvány fogadja őket, és hogyan működnek majd a speciális effektek.

Ridley Scott ugyanis valódi meglepetést akart.

A különleges jelenethez John Hurt számára egy műtestet készítettek, amelyben mechanikus szerkezet segítségével mozgatták a lényt. A látványt művérrel és állati belsőségekkel tették még hátborzongatóbbá.

A forgatáson a szereplők előtt csak az utolsó pillanatban derült ki, milyen intenzív lesz a jelenet.

Veronica Cartwright, aki Lambertet alakította, később felidézte, hogy számított némi vérre, de arra egyáltalán nem, hogy a vérsugár közvetlenül az arcába csapódik.

A színésznő ösztönösen hátrahőkölt, majd a díszletben álló csizmákon is átbukott.

A reakciója nem egyszerű színészi játék volt.

A felvétel elkészítése után a jelenet a filmtörténet részévé vált, a nézők pedig megtanulták, hogy egy idegen bolygón talált organizmust semmiképpen sem érdemes hazavinni.

H. R. Giger megalkotta a tökéletes rémálmot

Az Alien sikere elképzelhetetlen lett volna H. R. Giger nélkül.

A svájci képzőművész olyan lényt tervezett, amely semmiben sem hasonlított a korábbi sci-fi filmek megszokott földönkívülijeire.

A xenomorph nem egyszerűen egy szörnyeteg.

Testében az élő szervezet és a gép formái keverednek. Felszíne egyszerre idéz csontokat, csöveket, ipari szerkezeteket és valamilyen ismeretlen biológiai rendszert.

Giger egyik korábbi alkotása, a Necronom IV szolgált a teremtmény megjelenésének fontos alapjául.

A hosszúkás fej, a különös állkapocs és a gépies testfelépítés olyan látványt hozott létre, amelyet akkoriban nehéz volt bármihez hasonlítani.

A kifejlett idegen lényt Bolaji Badejo, egy rendkívül magas nigériai származású fiatalember alakította, akinek szokatlan testalkata különösen alkalmassá tette a szerepre.

Scott azonban nem akarta folyamatosan megmutatni a szörnyet.

Éppen ellenkezőleg.

A kamera sokszor csak egy részletet villant fel belőle, vagy éppen annyit enged látni, hogy a néző saját képzelete fejezze be a képet.

Ez volt a film egyik legfontosabb rendezői döntése.

Az igazi rettegés ugyanis gyakran nem abból születik, amit látunk, hanem abból, amit nem merünk meglátni.

Sigourney Weaver és egy egészen újfajta hősnő

Az Alien másik nagy újítása Ellen Ripley karaktere volt.

Sigourney Weaver a film bemutatásakor még nem számított világsztárnak, a szerep azonban végérvényesen meghatározta pályafutását.

Ripley különlegessége, hogy nem egy hagyományos akcióhős.

Nem legyőzhetetlen, nem rendelkezik természetfeletti képességekkel, és nem feltétlenül ő a legtekintélyesebb személy a fedélzeten.

Viszont képes gondolkodni.

Miközben társai sokszor érzelmi alapon döntenek, Ripley ragaszkodik a szabályokhoz, mérlegeli a veszélyeket, és megpróbálja megakadályozni, hogy a helyzet még rosszabbra forduljon.

A film nem is azonnal helyezi őt a történet középpontjába. A néző fokozatosan ismeri fel, hogy a legénység tagjai közül talán éppen ő rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a túléléshez szükségesek.

Weaver alakítása ezért több volt egy sikeres filmszerepnél.

Ripley a modern science fiction egyik legfontosabb női karakterévé vált.

A szörny mögött egy még kegyetlenebb rendszer működik

Az Alien azonban nem kizárólag arról szól, hogy egy idegen lény sorra levadássza az űrhajó legénységét.

A történetben folyamatosan jelen van egy másik fenyegetés is.

A vállalat, amelynek a Nostromo dolgozik.

Ridley Scott filmjében az űrhajó személyzete nem valamiféle magasztos tudományos küldetést teljesít, hanem kereskedelmi munkát végez. A szereplők beszélnek a fizetésükről, vitatkoznak a feladataikon, és időnként kifejezetten elégedetlenek a munkaadójuk döntéseivel.

A történet előrehaladtával egyre világosabbá válik, hogy a vállalat érdekei és az emberek biztonsága nem feltétlenül esnek egybe.

Ez a gondolat legalább olyan nyugtalanító, mint maga a szörny.

Mert az idegen lény egyszerűen a természetének megfelelően viselkedik.

Az emberi döntések mögött viszont nagyon is tudatos érdekek állnak.

Az Alien ettől válik többé egy látványos túlélőhorrornál: olyan történetté, amelyben az emberi élet értéke is kérdésessé válik.

### Miért működik közel fél évszázad után is?

1979 óta a filmtechnika szinte felismerhetetlenségig megváltozott.

Ma már számítógéppel egész világokat lehet létrehozni, a digitális szörnyek pedig olyan mozdulatokra képesek, amelyekről Ridley Scott annak idején legfeljebb álmodhatott.

Az Alien mégis különösen jól öregedett.

Ebben fontos szerepe van a valódi díszleteknek, a mechanikus trükköknek és annak a rendkívül tudatos képi világnak, amelyben a sötétség szinte önálló szereplővé válik.

A Nostromo folyosói szűkek, zajosak és nyomasztóak. Az űrhajó nem egy csillogó technológiai csoda, hanem egy hatalmas ipari létesítmény, ahol az ember már saját maga számára is idegenné válhat.

Ridley Scott pedig pontosan tudta, hogy ebben a környezetben nincs szükség folyamatos akcióra.

Néha elegendő egy hosszú, üres folyosó.

Egy váratlan zaj.

Vagy egy olyan ajtó, amelynek a túloldalán valami mozog.

A film 1979-ben Oscar-díjat nyert a legjobb vizuális effektusok kategóriájában, de tartós jelentősége nem pusztán a technikai teljesítményében rejlik.

Az Alien azt bizonyította be, hogy a science fiction és a horror találkozásából egészen különleges mozi születhet.

Olyan, amely egyszerre szól az ismeretlentől való félelemről, az emberi kiszolgáltatottságról és arról, milyen könnyen elveszíthetjük az irányítást egy nálunk sokkal hatalmasabb rendszerben.

A nyolcadik utas: a Halál ezért ma is az egyik legerősebb választás egy Halloween-estére.

És van benne valami különösen nyugtalanító.

A film elején a Nostromo legénysége még azt hiszi, hogy az igazi veszély odakint, az ismeretlen bolygó felszínén vár rájuk.

Pedig amikor elindulnak hazafelé, a legrosszabb már velük utazik.