Vannak horrorfilmek, amelyekből egyetlen jelenet is elég ahhoz, hogy évtizedekkel később újra kirázzon bennünket a hideg. Stanley Kubrick Ragyogása tele van ilyen pillanatokkal. A folyosón tricikliző kisfiú, a mozdulatlanul álló ikerlányok, Jack Nicholson őrült tekintete az ajtó résében. És persze ott van az a bizonyos szállodai szoba.

A 237-es.

Jack Torrance családjával beköltözik a hegyek között álló Overlook Hotelbe, hogy télen gondnokként felügyelje az üres épületet. Kezdetben minden békésnek tűnik. A szálloda hatalmas, a hó hamarosan elzárja a külvilágtól, és Jacknek végre lesz ideje megírni a könyvét. Csakhogy az épület mintha saját akarattal rendelkezne.

A film egyik legnyugtalanítóbb helyszíne a 237-es szoba. Danny, Jack kisfia különös figyelmeztetést kap vele kapcsolatban, később pedig olyan dolgok történnek ott, amelyeket nehéz lenne egyszerű képzelődéssel megmagyarázni.

Stephen King 1977-ben megjelent regényében azonban nem a 237-es, hanem a 217-es szoba rejti a borzalmakat.

Miért változtatta meg Kubrick a számot?

A válaszért egészen Oregonig kell utaznunk, a Mount Hood hegy oldalában álló Timberline Lodge szállodához. Kubrick ezt az épületet használta az Overlook külső felvételeihez. A valódi hotel vezetőinek azonban volt egy kérése: a filmben ne szerepeljen a 217-es szoba, mert attól tartottak, hogy a nézők később nem akarnak majd megszállni benne.

A Timberline Lodge-ban ugyanis tényleg létezett 217-es szoba.

Kubrick végül belement a változtatásba, és a filmben a 237-es számot használta, amelyhez nem tartozott valódi szoba a szállodában.

Az egész történetben az a legszórakoztatóbb, hogy a hotel óvatossága éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amire számítottak. A Timberline Lodge hivatalos történeti oldalán ma is szerepel, hogy a vendégek minden más szobánál gyakrabban kérik a 217-est.

Vagyis az emberek nem menekülnek attól a szobától, amelyet a horrorhoz kötnek. Egyenesen oda szeretnének beköltözni.

Két valódi hotel, egy kitalált rémálom

A Ragyogás történetéhez ráadásul egy másik szálloda is kapcsolódik. Stephen King eredetileg a coloradói Stanley Hotelben szerzett élményeiből merített ihletet a regényhez. Kubrick viszont a Timberline Lodge külsejét választotta a filmhez, míg az Overlook hatalmas belső tereit nagyrészt angliai stúdiókban építették fel.

Így született meg egy olyan szálloda, amely a valóságban soha nem létezett ebben a formában, mégis sok néző számára ismerősebbnek tűnik, mint bármelyik valódi hotel.

Kubrick filmje nem a hirtelen ijesztésekre épít. Inkább lassan eléri, hogy a folyosók, a szőnyegek, a bezárt ajtók és az üres szobák is gyanússá váljanak. Jack Nicholson játéka, Shelley Duvall rettegése és a kis Danny különös képességei együtt teremtenek olyan légkört, amelyből nézőként sincs könnyű szabadulni.

A Ragyogás több mint négy évtized után is a pszichológiai horror egyik meghatározó alkotása. És talán az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy egy rémfilmnek nem mindig van szüksége szörnyekre.

Néha egy szállodai szobaszám is bőven elég.