Karl-Göran Perssonnak nem volt szüksége építési tervekre. Volt egy háza, néhány szerszáma, egy kerékpárja és egy megingathatatlan meggyőződése: előbb-utóbb kitör a háború, és akkor mindenkinek szüksége lesz egy biztonságos menedékre. A svéd mezőgazdasági munkás ezért nekilátott megerősíteni otthonát. Fémhulladékot, régi alkatrészeket és mindenféle kidobott anyagot gyűjtött össze, majd betonba ágyazta őket. Nem néhány hétig dolgozott rajta. Életének jelentős részét az építkezésnek szentelte.
John Skoog Az erőd című filmje ennek a különös embernek a történetét meséli el. A hidegháborús Svédországban járunk, ahol Persson egyre komolyabban veszi a közelgő támadás lehetőségét. A környékbeliek értetlenül figyelik az építkezést. Vannak, akik kinevetik, mások lassan elfogadják a furcsa szomszédot, de a falusi gyerekek számára Karl-Göran egészen más figura: valaki, aki velük játszik, és akinek a háza maga a kaland.
A főszerepet Denis Lavant alakítja, akit többek között a Pont-Neuf szerelmesei és a Holy Motors című filmekből ismerhetünk. A francia színész kiválasztása nem volt magától értetődő egy ennyire svéd történethez. Skoog azonban kezdettől őt képzelte el a szerepre. Lavant a rendező édesanyjával gyakorolta a dél-svédországi nyelvjárást, és a karakter fizikai világába is bele kellett tanulnia: Persson életében az emelés, a cipekedés és az építés éppen olyan fontos volt, mint a beszéd.
Az igazi történet legalább ennyire érdekes.
Karl-Göran Persson 1894-ben született, és 1975-ben halt meg. A dél-svédországi Söderto közelében álló háza valóban létezett. Skoog szülei már a kilencvenes évek elején elvitték a fiukat a különös épülethez. A rendező később visszaemlékezett arra, hogy a környék lakói mindig újabb történeteket meséltek neki Perssonról.
Ezekből az emlékekből előbb rövidfilm és képzőművészeti munka született, majd évekkel később az egész estés Az erőd.
A produkció kedvéért az épületet újra felépítették. Nem egyszerű filmes díszletként kezelték: a munkatársak régi anyagokat gyűjtöttek a környéken, és ig
