Velence a 18. század elején Európa egyik legfontosabb zenei központja volt. Az előkelő palotákban koncerteket rendeztek, az operaházakban híres énekesek léptek fel, az Ospedale della Pietà árvaházban pedig olyan fiatal lányok tanultak muzsikálni, akik közül sokan soha nem ismerhették meg a saját családjukat. A tehetséges növendékekből zenekar alakult, játékukat messze földről érkező látogatók hallgatták. Csakhogy a falakon kívüli világ, amely előttük tapsolt, a legtöbbjük számára elérhetetlen maradt. Itt él Cecilia, a húszéves hegedűs, akit Tecla Insolia alakít. Gyerekkora óta az intézmény szabályai szerint él, és hiába játszik kivételesen jól, jövője mások döntésétől függ. Maradhat az árvaházban, esetleg férjhez adják, vagy vallási életet választ. Saját elképzeléseinek nem sok hely jut ebben a rendszerben.
Aztán megérkezik az új zenetanár.
Antonio Vivaldit Michele Riondino alakítja. A zeneszerző felismeri Cecilia rendkívüli adottságait, és olyan zenei világot nyit meg előtte, amely addig elképzelhetetlennek tűnt. Kettejük kapcsolata azonban nem a megszokott tanár és tehetséges tanítvány története. Vivaldi maga is elismerésre vágyik, saját bizonytalanságaival küzd, Cecilia pedig egyre nehezebben fogadja el, hogy a hangszerével olyan szabadságot élhet át, amelyet az életben megtagadnak tőle.
A film rendezője, Damiano Michieletto nem véletlenül választotta éppen ezt a történetet első nagyjátékfilmjéhez. Az olasz alkotó korábban a világ jelentős operaházaiban dolgozott, többek között a milánói Scalában és a londoni Royal Opera House-ban. A zenét így nem egyszerű kísérőelemnek tekinti, hanem a szereplők közötti kommunikáció egyik legfontosabb eszközének.
Egy regény, amelyből egészen új történet született
A Négy évszak: Új kezdet Tiziano Scarpa 2008-ban megjelent Stabat Mater című regényének szabad feldolgozása. A könyv Cecilia belső gondolataira és az édesanyjához írt leveleire épül. Michieletto és forgatókönyvíró-társa, Ludovica Rampoldi azonban úgy döntött, hogy a filmhez új szereplőkkel és konfliktusokkal bővítik az alapanyagot.
A rendező egy interjúban azt is elmondta, hogy tudatosan kerülte a Vivaldi és Cecilia közötti romantikus kapcsolat lehetőségét. Sokkal jobban érdekelte két ember találkozása, akik a zenében találják meg azt, amit szavakkal nehezen tudnak kifejezni.
A történet történelmi háttere valós: Vivaldi hosszú éveken át tanított az Ospedale della Pietà intézményében. Cecilia személyes története azonban fikció, így a film nem a zeneszerző hagyományos életrajza.
A zenei világ kialakításában Fabio Massimo Capogrosso zeneszerző is részt vett. A lányok által előadott művek Vivaldi zenéjére épülnek, míg a film aláfestéséhez új kompozíciók készültek. A képi világért Daria D'Antonio operatőr felelt, aki a rendezővel együtt a korabeli Velence kevésbé díszes, hétköznapibb arcát szerette volna megmutatni.
Tecla Insolia mellett Michele Riondino és Andrea Pennacchi is szerepel a filmben, amelynek világpremierjét a 2025-ös Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon tartották.
A Négy évszak: Új kezdet nemcsak a klasszikus zene kedvelőinek szólhat. A történet egyik legérdekesebb vonása, hogy egy fiatal nő szemszögéből mutatja meg azt a kort, amelynek nagy művészeit ma is ünnepeljük, miközben a körülöttük élő tehetséges nők neve sokszor feledésbe merült.
A 110 perces, magyar feliratos olasz drámát szeptember 17-én mutatta be Magyarországon a Vertigo Média. Aki kedveli a történelmi környezetben játszódó, zenére és emberi sorsokra épülő filmeket, annak érdemes számításba vennie ezt a velencei történetet.
