A Sikoly 4. (2011) elkészüléséről két, egymást részben árnyékoló visszaemlékezés ismert. Marco Beltrami zeneszerző egy interjúban azt mondta, úgy érezte, Wes Craven nem akarta megcsinálni a folytatást, és saját maga is vonakodott dolgozni rajta. Craven ugyanakkor 2011-ben a JoBlo-nak adott interjúban arról beszélt, hogy Kevin Williamson ötlete győzte meg, és akkor már nem voltak kételyei.
Craven 2011-es nyilatkozatában elismerte, hogy az eredeti trilógia után megkérdőjelezte, jó-e neki a visszatérés. Végül Williamson ötlete billentette a döntést a folytatás felé, és a rendező szavai szerint „at that point I didn’t have any doubts at all”. Emellett saját írásbeli hozzájárulásáról és kiterjedt forgatókönyv-jegyzeteiről is beszélt a Sikoly 4. kapcsán, ami azt mutatja, hogy a produkcióban aktív alkotói szerepet vállalt.
Beltrami a produkciót stúdiós nyomás által vezéreltnek jellemezte, és „uninspired”, azaz nem inspirált szóval illette. Ez a minősítés azonban az ő attribúciója, nem mérhető tény. A forrás szerint Craven kreatív döntésekről vitázott Bob Weinsteinnel, ugyanakkor Weinsteinnek tulajdonított olyan ötleteket is, amelyek segítették a filmet. A Sikoly 4. egyébként Craven utolsó filmje lett.
A két visszaemlékezés különböző perspektívákat kínál, és egyik sem támasztja alá egyértelműen, hogy a film ötlete értéktelen lett volna. A zeneszerző utólagos benyomása és a rendező forgatás idején adott nyilatkozata eltérő időpontból és nézőpontból szól, így nem lehet belőlük egyértelmű ítéletet levonni a produkció egészéről. Az emlékezet nem feltétlenül egységes, és ez a Sikoly 4. esetében is így van.
