A Big Little Lies című HBO-sorozat harmadik évada fejlesztés alatt áll, de addig is érdemes olyan filmeket keresni, amelyek hasonlóképpen a látszólag rendezett életek mögötti titkokat és feszültségeket állítják középpontba. A következő válogatás nem a sorozathoz való hasonlóságot hangsúlyozza, hanem azt, hogyan jelenítik meg a filmek a női kapcsolatok, a rejtett erőszak és a társadalmi elvárások terheit – különböző műfaji keretek között.
A női szolidaritás és a bűnügyi szál találkozására két erős példa kínálkozik. A Nyughatatlan özvegyek (2018) négy nőről szól, akik férjeik halála után egy rablásból származó tartozást próbálnak törleszteni. A Thelma & Louise (1991) két barátnő menekülését mutatja be, miután egyikük lelő egy őt zaklató férfit. Mindkét filmben a női összetartás és a fennálló rend elleni fellépés a cselekmény motorja.
A generációk közötti barátság és a múlt feltárása másféle hangvételt hoz. A Fried Green Tomatoes (1991) középpontjában egy középkorú háziasszony és egy idősebb nő barátsága áll, amely múltbeli történeteken keresztül bontakozik ki. Itt a titkok nem bűntényekhez, hanem családi és személyes emlékekhez kapcsolódnak, a film mégis feszesen tartja a néző figyelmét.
A házasság és a látszat mögötti valóság két filmen keresztül mutatkozik meg. A Gone Girl (2014) egy eltűnt feleség és a nyomozás során felszínre kerülő házassági titkok története. A Nocturnal Animals (2016) egy műkereskedő nőről szól, aki volt férje kéziratát olvasva szembesül a kapcsolatuk feldolgozatlan sérelmeivel. Mindkettő azt vizsgálja, mennyire ismerhetjük a másikat – és önmagunkat –, amikor a felszín rendezettnek tűnik.
A trauma és az igazságtétel témája is visszatér, de eltérő megközelítésben. A Mystic River (2003) három férfi barátságát mutatja be, amelyet egy gyermekkori trauma és egy gyilkossági nyomozás terhel. A Promising Young Woman (2020) főszereplője, Cassie, éjszakánként klubokban tetteti magát részegnek, hogy leleplezze a kihasználó férfiakat. Míg előbbi a férfiak közötti kapcsolatokon keresztül közelít a traumához, utóbbi közvetlenül a női bosszú és a rendszerkritika felől.
Végül egy könnyedebb, de társadalomkritikus hangvételű film zárja a sort. A 9 to 5 (1980) három irodai dolgozóról szól, akik szexista főnökük ellen lépnek fel, és egy félreértés során azt hiszik, megölték őt. A vígjátéki forma ellenére a munkahelyi egyenlőtlenségek és a női összefogás ugyanazt a témát visszhangozzák, amelyet a többi film komolyabb műfajokban dolgoz fel.
A felsorolt filmek visszatérő témái a női barátság, a titkok, az érzelmi vagy fizikai erőszak és a társadalmi elvárások. A válogatás nem teljes, de kiindulópontként szolgálhat ahhoz, hogyan ábrázolják a filmek a látszat és a valóság közötti feszültséget – és a női kapcsolatok erejét.
