Danny Boyle új filmje, az Ink a The Sun napilap felvásárlását és Rupert Murdoch felemelkedését idézi meg az 1969-es londoni Fleet Streeten. A film James Graham Tony-díjra jelölt azonos című színdarabján alapul, amelyet Graham maga adaptált filmre. A látványtervezői feladatot Gareth Pugh és Carson McColl kapta, akik Boyle állandó munkatársai.

A film a London Film Festivalon mutatkozik be, majd december 11-től válogatott mozikban lesz látható, végül január 8-án a Netflixre kerül az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában.

Egy letűnt szerkesztőség nyomában

Boyle azt kérte a látványtervezőktől, hogy egy 1969-es korszakfilmet idézzenek meg, de olyan módon, amely azonnali és megfogó hatást kelt. Carson McColl így foglalta össze a rendező instrukcióját: „He said he wanted to reset the expectations of a period film.” A The Sun 1969-es székháza eredetileg a Bouverie Streeten állt, a nyomdagépek az épület alagsorában kaptak helyet, mára azonban modern épületek állnak a helyén.

A forgatáshoz végül egy Bromley-ban talált helyszínt alakítottak át, amelyet Boyle űrhajóhoz hasonlított. A hitelesség érdekében a produkciós csapat olyan szakértőkkel dolgozott, akik 1969-ben jártasak voltak a Fleet Streeten, hogy feltérképezzék a szerkesztőség működését és koreográfiáját.

Kellékek, füst és egy megszállott gyűjtő

Az alacsony büdzsé ellenére a stáb kreatív és leleményes megoldásokkal dolgozott. A füst hatását például azzal érték el, hogy a stáb két csomag cigarettát elszívott, hogy a helyiség füstszagú legyen. McColl így emlékezett vissza: „We smoked like two packets of cigarettes, so that it smelled like cigarette smoke.” A stáb emellett régi tárcsás telefonokat, írógépeket és más kellékeket gyűjtött, hogy a színészek és a film belemerülhessen a korszakba.

A Linotype szedőgépek beszerzése komoly kihívást jelentett. A díszlettervező Ben Barrington Groves talált egy megszállott gyűjtőt, akit sikerült meggyőzniük, így végül három teljesen működőképes Linotype gépet szereztek.

A metrójelenet és a mozgás illúziója

A metrójelenethez, amelyben Rupert Murdoch utazik, csak egy korszaknak megfelelő szerelvény állt rendelkezésre Watford közelében, egy múzeumban. A kurátorok kezdetben aggódtak a forgatás miatt. A jelenet elkészítéséhez nagy teljesítményű szélgépeket és repülő újságokat használtak. Gareth Pugh így írta le a módszert: „We used high-powered wind machines and flying newspapers to create the frenetic environment.” A világítástervező Steve Mackie gyorsan mozgó fénycsíkokkal keltette a vonat száguldásának érzetét.