Egy-egy rosszul fogadott film nem feltétlenül jelent végét mindennek, de gyakran olyan törést okoz, amely hosszú évekre meghatározza a színészek pályáját. Öt példán keresztül mutatjuk be, milyen mechanizmusok játszottak szerepet abban, hogy egy produkció után megváltozott a szereplők helyzete, és milyen irányokat vettek később. A kritikák, a bulvársajtó és a nyilvános díjak egyaránt formálhatják a karrier alakulását.

Elizabeth Berkley az 1990-es évek elején a Saved by the Bell című tinisorozatban vált ismertté, majd elvállalta az 1995-ös Showgirls főszerepét. A film bemutatásakor a közönség elutasította, és a kritikák sem voltak kedvezőek. Berkley szerint a Showgirls után körülbelül két évig gyakorlatilag nem engedték meghallgatások közelébe. Az eset jól mutatja, hogy egy kritikailag elutasított film után a szakmai kapuk is bezárulhatnak, és a színésznek kell új utakat keresnie.

Alicia Silverstone az 1997-es Batman és Robinban Batgirl szerepét játszotta. A film rossz fogadtatást kapott, és Silverstone Arany Málna-díjat kapott legrosszabb női mellékszereplő kategóriában. A bulvársajtó testalkata miatt gúnyolta, és a „Fatgirl” gúnynévvel illette. A film után egy időre tudatosan hátrébb lépett Hollywoodtól, később a színház hozta vissza a színészkedéshez. Itt a média és a testképre irányuló nyomás vált a karrierforduló egyik meghatározó tényezőjévé.

Sofia Coppola A keresztapa III.-ban Mary Corleonét alakította, miután Winona Ryder kiszállt a produkcióból, és a szerepért kritikák érték. A film összességében hét Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb film kategóriájában. Francis Ford Coppola szerint azok, akik csalódtak A keresztapa III.-ban, részben a lányán vezették le a dühüket. Sofia Coppola színészi karrierje lényegében A keresztapa III. után véget ért, de később sikeres rendező lett. Az eset azt példázza, hogy a kritikák és a családi teher hogyan terelhetik más irányba egy alkotó pályáját.

Halle Berry a 2004-es Macskanőben játszott. A film körülbelül 100 millió dolláros büdzsé mellett 16,7 millió dolláros nyitóhétvégét produkált, Berry pedig Arany Málnát kapott legrosszabb színésznő kategóriában. Személyesen vette át a díjat, és később bevallotta, hogy a poén mögött valódi fájdalom volt, mert úgy érezte, a film bukását egyedül az ő kudarcaként kezelték. A nyilvános elismerés és a személyes teher itt szorosan összekapcsolódott.

Lea Thompson az 1985-ös Vissza a jövőbe című filmben játszott, majd az 1986-os Howard, a kacsában Beverly Switzlert alakította, amely film nagy bukás volt. Thompson szerint a Howard, a kacsa után minden sokkal nehezebbé vált a karrierjében. A gyors siker után jött zuhanás jól mutatja, hogy egy nagy bukás után a színésznek újra kell építenie a szakmai bizalmat.

A bemutatott esetek közös mechanizmusa, hogy a kritikák és a bulvársajtó nyomása, valamint a nyilvános díjak (például az Arany Málna) terhe egyaránt hozzájárulhatott a karrierek alakulásához. A szereplők később más irányokban – színházban, rendezésben vagy újabb szerepekben – találtak vissza a pályára. Ezek a példák azonban nem jelentik azt, hogy a filmek lettek volna a karrierváltozások egyetlen okai.