Michael J. Fox szerint a Vissza a jövőbe története kerek, és nincs szükség újraforgatásra. A színész úgy véli, az eredeti filmek energiája és arányérzéke megismételhetetlen, ezért nem kell „javítani” rajtuk – álláspontja szerint a kérdés nem az, hogy lehetne-e új változatot készíteni, hanem hogy kell-e egyáltalán. Fox megfogalmazása szerint a csapat annak idején megcsinálta a filmet, és az működött.
Az alkotói oldalon Robert Zemeckis és Bob Gale következetesen ellenáll a remake ötletének. Zemeckis egy korábbi kijelentése szerint a remake „nem történhet meg, amíg Bob és én meg nem halunk”. Az alkotópáros érvelése szerint a történet ereje a karakterek útjában és a pontos időkezelésben rejlik, nem a külső díszletben – éppen ez az, amit egy újraforgatás nehezen tudna megismételni.
A lezárás ereje és a mai remake-kultúra
A trilógia úgy zárult le, hogy egyszerre tűnik teljesnek és nyitottnak, helyet hagyva a képzeletnek. Fox nem tiltaná meg, hogy egyszer új változat készüljön, de a „kell-e?” kérdésre szerinte a válasz nem. A remake-ek gyakran azért buknak el, mert az emlékezetet próbálják újracsomagolni, ami nem technikai, hanem érzelmi lenyomat – ez pedig nem pótolható pusztán új technológiával vagy új szereplőkkel.
A színpadi musical mint másik út
A Vissza a jövőbe színpadi musicalje új értelmezésként létezik, új közönséget ér el, miközben megőrzi a történet ritmusát. Ez a változat nem az eredeti film remake-je, hanem önálló színházi adaptáció, amely más eszközökkel meséli el ugyanazt a történetet.
Fox jelenleg a Parkinson-kór elleni küzdelemre és alapítványa munkájára összpontosít. A remake-vita hátterében tehát nem nosztalgia vagy félelem áll, hanem egy tartós alkotói meggyőződés: a Vissza a jövőbe lezárt fejezet, amelynek folytatása helyett inkább más formákban – például színpadon – él tovább.
